MAGRÓL SZAPORÍTÁS:

A leanderek többségének használható magjaik nőnek, a szimpla szirmúaknak szinte mindig, a dupláknak néha, a rózsásaknak szinte soha. Ezek a magok babhüvely szerű tokokban nőnek, amit csak akkor tartsunk meg a növényen, ha céljaink vannak velük, mert sok energiát elvesznek a növénytől. Ha viszont szándékozunk felhasználni belőlük, akkor érdemes a nyár közepe táján növőkből megtartani, hogy biztosan beérjenek a télen. Ennek a beérésnek az ideje január vége, február. 

Amikor beértek, akkor széthasadnak, hogy normális körülmények között a kis ejtőernyővel rendelkező akár száz  magot szétszórja a szél. A mi magtokjainkat a teleltetőben óvatosan vágjuk le szétnyílás, vagyis a teljes kiszáradás után, piszkáljuk ki a megbújó magokat és ha nem akarjuk, hogy keveredjenek, akkor tegyük őket zacskóba és írjuk rá, hogy melyik anyanövényről származnak. Ha még ki nem nyílott magtokjaink vannak, azok is lehetnek termőképesek, de esetleg érdemes egy vízpróbát tartani, mielőtt földbe vetnénk őket. De tudni kell, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az anyanövényhez hasonló virágot fog mind színében, mind formájában növeszteni, sőt, egy magtokon belül sem garantált, hogy egyforma növényeink lesznek. Izgalmas ez a játék, érdemes megjegyezni az anyanövényt, hogy később szembesülhessünk az eredménnyel. Vannak azonban olyan magok, amelyek bár jónak néznek ki, de mégsem termékeny a magjuk. Ez látható is, hiszen az ejtőernyő alján vagy van kitapintható mag, vagy nincs. A magok mérete is fajtától függ, ugyanúgy, mint a belőlük kikelő magoncok. A szimpla citromsárgának pl. nagyon pici magja van és nagyon pici növényke lesz belőle, általában meg sem marad. De előfordulnak persze olyan magok is, amelyek jónak látszanak, mégsem lesz belőlük semmi.

Amikor eljön az ideje, vagy kedvünk kerekedik, elkezdhetjük a magvetést. Az ideje attól függ, hogy van-e meleg helyünk, ahol egy ideig a lakásban tarthatjuk a kis növénykéket, vagy megvárjuk a melegebb időket, nehogy megfázzanak odakint. Az első esetben már februárban elkezdhetjük a műveletet, áprilisban már kivihetjük őket. Ha nincs helyünk benn, akkor várjunk áprilisig és reggeli vagy esti napon tartsunk a kis növénykéket ablakpárkányon, vagy ha a földön, legyen alatta valami szigetelő anyag, pl. hungarocell, de nagyon vigyázzunk, nehogy kiszáradjanak akár egyszer is! A korábban hajtatottak nagyobbra nőnek őszig, de három évnél hamarabb akkor sem nagyon virágzik. A lakásban nevelt pici növénykéket természetesen szoktatni kell majd  a naphoz, mert könnyen leégnek.

A hajtatásukhoz több módszer van, a vízben kigyökereztetése nekem a legcélravezetőbbnek tűnő. Kis tálkákba tegyük a különböző színű leanderekről származó magokat, melyek eleinte a víz felszínén úszkálnak, majd csak a gyökeresedésnél süllyednek le, akkor sem minden esetben. A gyökérkék megjelenése változó, egy, de akár négy hét is lehet, fajtától függően. Van olyan is, amelyik sosem hajt ki, ezért is kedvelem ezt a vízben gyökereztetést, mert így nem várjuk esetleg hiába a földből kihajtást. 

A magoncok akkor lesznek ültetésre alkalmasak, amikor már két levélkéjük van. A kifejlődött kis növénykék szára és gyökere nemcsak hogy kicsi és nagyon sérülékeny, de némely fajtáknál össze is pöndörödik, ami az ültetését nagyon megnehezíti.

Elültetésük azért nem lehetetlen, csak egy kis kézügyesség kell hozzá. A cserepeket (lehetnek akár joghurtos poharak, amiknek én nem szoktam kilyukasztani az alját, mert így is elkerülhetem, hogy kiszáradjanak, ártani meg nem árt nekik) töltsük fel teljesen földdel, lazán nyomkodjuk le, majd egy fogpiszkálóval szúrjunk egy lyukat a tömörített földbe, majd ide segítsük a fogpiszkálóval be a gyökérkét, a fogpiszkálóval egyengessük el a földet a gyökérke körül és ezután locsoljuk meg, majd pótoljuk a víz által tömörödött földet. Ha nagyon pöndörödik a gyökérke, akkor értelemszerűen csak kis földet tegyünk a cserépbe, tegyük rá a növénykét és szórjuk rá a földet óvatosan, ne nyomjuk le, hanem csak locsolással tömörítsük a földjét. Én le szoktan szitálni a földet, hogy a lehető legkevesebb nagyobb darab legyen benne, de lehet venni kifejezetten palánta földet is, ami elég homogén.

Az is többeknél bevált módszer, hogy a vízben lévő mag kis gyökérkéjének megjelenésekor tegyük földbe egy nagyobb cserépbe a magokat, szitáljunk rá finom földet és permetezővel tartsuk állandóan nedvesen.  Figyeljünk nagyon, hogy sose száradjon ki a föld. Aztán amikor már elég erősnek néznek ki a kibújt növénykék, akkor palántázzuk őket egyenként kicsi cserepekbe.

Nem mindegy az sem, hogy hány magoncot ültetünk egy cserépbe. Célszerűbb egyenként ültetni őket, egyrészt azért, mert sokkal gyorsabban fejlődnek, másrészt azért, mert egy magtokból is teljesen más színű és főleg más habitusú növénykék nőhetnek, amiket aztán később szét kell ültetni. Ezt bizonyítandó teszem be ezt a képet, amin elég jól látható a növénykék közötti különbség, egyértelmű, hogy így nem maradhatnak.

Persze tehetjük a magocskákat minden előkezelés nélkül a földbe, állandóan nedvesen tartva előbb, utóbb így is kibújnak a földből a kis növénykék. Ebben az esetben  talán csak a magok negyede ered  meg, dehát úgysem akarunk feltétlen több száz magoncot nevelni. Tehetünk egy cserépbe vagy ládába magokat, és amikor már 5-6 centisek, akkor szétültetjük őket. Óvatosan szétbontjuk a földet a gyökerecskék körül és könnyedén átültethetők, bár a növekedésben kicsit visszamaradnak.  Érdekesség, hogy már pár centis korukban látható a különbség köztük,  az egyértelműen zöld száracska általában fehéres, esetleg sárga virágot eredményez, a bordós színű száracska színes virágot hoz majd. Elmondható, hogy minél sötétebben pigmentált a szár, annál sötétebb lesz a virág is. Bár gyerekjátéknak tűnik a dolog, de azért gondoljunk bele,  hogy  természetes körülmények között milyen ritkán erednek meg, ezért nem árt rájuk nagyon odafigyelni. És ha már sikerült őket életre bírni, akkor nagyon figyeljünk az atkákra, mert egy atkafertőzés bizony elpusztíthatja a kicsi növényeket. Ilyen  különleges virágú leanderünk is lehet, de azért számítani kell arra is, hogy talán 10-ből 1 lesz igazán életképes különlegesség.